Van abban valami báj, Hogyha kacag a máj” – jutott eszembe a Mézga Géza főcímzenéjének Kriszta által énekelt mulattató sora, pedig nem kellett volna, hiszen Donáth László evangélikus lelkész, több, mint másfél évtizeden keresztül MSZP-s országgyűlési képviselő, Donáth Anna momentumos EP képviselő apjának egy szeretetotthonban viselt dolgairól van szó, ahol ő vezető pozíciót töltött be, ami egyáltalán nem nevetséges. Az viszont, ahogy Donáth László szűkszavúan védekezik, annál inkább.

A Fővárosi Főügyészség a Pesti Srácoknak megerősítette a rendőrség közleményében foglaltakat, miszerint az ügy érintettjével közölt megalapozott gyanú tárgya “aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntette és emberi méltóságot sértő szeméremsértés vétsége”. Donáth László, aki ügyének kora nyári kirobbanásakor egyenesen politikai karaktergyilkosságról beszélt, most elismerve az atv.hu-nak azt mondta, valóban beidézték a rendőrségre, ahol könnyű testi sértéssel gyanúsították. Az ATV tegnap esti információja után a ballib médiában ma csak a 168 óra és a Magyar Narancs foglalkozott a témával, szintén csak könnyű tesi sértésről téve említést. Az akol melegében igyekeztek tehát – Donáth iránymutatásainak megfelelően – úgymond bagatellizálni a témát.

Pedig a BRFK eleve szexuális kényszerítés gyanúja miatt indított nyomozást. Nem véletlenül, hiszen az egyik zaklatásnak kitett alkalmazott így nyilatkozott a 888-nak. „Sokan és sokáig szenvedtünk tőle. Az idősek és a kövérek megúszták. Ahogy meghallottuk a hangját, amikor bejött az épületbe, már rohantunk. Volt, hogy a wc-be befutottunk elbújni, mert ha szembetalálkozott vele az ember, akkor mi volt? Jöjjön a tornaszobába, kedves! És akkor bevitt mindenkit, elkezdett beszélgetni persze, aztán mindig volt egy kis combfogdosás meg fenékpaskolás. És ez csak a mindennapos alap volt. Akivel csak lehetett, azzal kikezdett. A folyosón, a lépcsőn elkapta az embereket.”

Annak kifejezetten örülni lehet, hogy végül történt feljelentés, hogy zajlik a nyomozás, s annak ismert a helyzetjelentése, ami bár morzsányi, ám mégis sokkal több, mint a semmi.

Az már mindenesetre valószínűsíthető, hogy nem emberi rosszindulat szólt az ügyben megnyilvánulókból, mint ahogy az is, hogy szó sincs karaktergyilkosságról. Hiszen az alapos gyanú tárgyában megfogalmazott aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntette és az emberi méltóságot sértő szeméremsértés vétsége nem nevezhető annak.

Az persze a maga részéről természetes, hogy Donáth nem hagyja magát döglött halként sodortatni az árral. Ám hogy pisztrángosdit játszva szembe úszik a folyásiránnyal, már igazi bolsevik tempóra utal. A vérvörös idők szerencsére már elmúltak. A könnyű testi sértés eshetőségét bevállalva azonban (egyelőre) hárítja magától a szeméremsértés gyanúját. Amíg lehet persze, hiszen folyamatban lévő ügyről nem mondhat többet a hatóság.

Ám itt megállhatunk egy pillanatra. Mi is az a könnyű testi sértés? A Btk. szövege szerint: aki más testi épségét, egészségét sérti, az testi sértést követ el – amennyiben az okozott sérülés vagy betegség nyolc napon belül gyógyul, úgy könnyű testi sértésről (2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető) beszélünk.

Azt gondolom, már ez sem kevés, főleg, ha egy evangélikus lelkészről van szó, aki ráadásul olyan hölgyeknek okozhatott testi, lelki sebeket, akik a hatalma alá tartoztak. Az intézetben dolgozó nők joggal gondolhatták, vagy engedelmeskednek a főnöki elvárásoknak vagy elvész az állásuk. Függetlenül attól, hogy történt-e szemérem elleni erőszak vagy sem. Egyébiránt meg persze, hogy kacag a máj, amikor úgy beszél Donáth a könnyű testi sértésről, mintha az egy jelentéktelen mellékkörülmény lenne. Miközben még koránt sincs vége a nyomozásnak, s már így is messzire jutottunk a karaktergyilkosságtól.

A liberális média elhallgató-bagatellizáló hozzáállásán túl az már csak hab a tortán, hogy se Vadai Ágnes nem jelentkezett monoklit rajzolva a szeme alá, mint anno a parlamentben, amikor a nők elleni erőszak miatt demonstrált, se Szél Bernadett, se Szabó Tímea nem ordítozta tele a ballib sajtót Donáthnak a gyanú szerint tűrhetetlen magatartása miatt.

A lelkész persze kommunista, akinek ebből eredően a libsik szerint nyilván lehet erőszakoskodni a nőkkel, csak az ellenoldali abuzálók minősülnének ugyanazért a cselekedetért a szemükben fasisztának. Pechükre nekik ilyesmi eszükbe sem jut. Vadaiék elnézik Gothár Péter viselt dolgainak egy éven át tartó eltussolását Máté Gábornak és vizsgálódnak, fejet követelnek olyan helyen, ahol még az sem világos, hogy történt-e egyáltalán valami.

Megnyugtató azonban, hogy a kutya ugat, a karaván halad, a nyomozás zajlik. Legközelebb január 9-én lesz Donáthnak újabb kihallgatása a rendőrségen. Akkor talán újabb információmorzsák kerülhetnek nyilvánosságra. Ettől függetlenül a jogerős bírói ítéletig a lelkész úr vélelmezett ártatlanságát nem vonhatja kétségbe senki.

A nyilvánosság előtt legalább is. Hogy zárt ajtók mögött az emberek miként gondolkoznak a történtekről, kérdés. Talán úgy, mint Vadaiék vagy a liberális média? Netán kacagnak, mint a máj a Mézga család főcímzenéjében? A választ az olvasóra bízom.

Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

Ahogy olvasom Gyurcsány Ferenc új évi köszöntőjét, mintha hadilábon állna Osvát Ernővel. „Az első csalódás után kezd sarjadni a jellem” – mondta a Nyugat volt főszerkesztője. Nos, nem tudni, mi lehetett a DK pártvezér első csalódása, de a kormánypártok három kétharmados győzelme biztosan nem tartozik az általa hőn áhított vágyak beteljesülései közé. Ennek ellenére fikarcnyi nyoma sincs annak, hogy az ország által kénytelen-kelletlen elviselt Ferenc testvéren a jellemsarjadásnak akárcsak a legcsekélyebb jelei mutatkoznának.

Az új esztendőre szóló, lelkesítőnek szánt iránymutatásában is győzelmi büszkeségtől dagadó kebellel beszél, noha ő maga állítja az ellenkezőjét, hogy „veszíteni lehet, de soha nem buktak el” (…) El lehet esni, de mindig felálltunk, de végül többségben leszünk. Veletek.” Már ebből is jól látszik, hogy a liberális jövőképhez változatlanul hozzátartozik 2020-ban is a pc, vagyis az emberek félrevezetését célzó érdekek mentén megfogalmazott megrögzött és következetes konfabuláció. Vesztettünk, elestünk, de győzni fogunk, mondja. Köszi. Egyszerű hazudozás az, amire az ellenzék, de különösen a DK kommunkációja épül az Európai Egyesült Államoktól, az európai minimálbéren át, az európai minimálnyugdíjig, a bevándorlást a nyilvánosság előtt tagadó, de alapvetően tántoríthatatlan mingránsbarátságig vagy a lovasrohamot hetykén kivezénylő, de jogállamról mantrázó aljasságig. Amivel ők persze a lehető „legjobbat” akarják az embereknek, ám valójában gátlástalanul odadobnák hétköznapjaik biztonságát, emelkedő életszínvonalát, az ország fejlődését, csak azért, hogy megkaparintsák a hatalmat. Láthatjuk, két hónap alatt mit csináltak az általuk megnyert önkormányzatokban. Új adók sorával sanyargatják az ott élőket és státuszbővítések után a haveri állásosztogatások révén évi egymilliárd forinttal többet vesznek ki a főváros és a kerületek költségvetéséből a semmire, pontosabban személyes jólétükre.

Osváttal ellentétben úgy fest, hogy Gyurcsányt a csalódások nem a jellem sarjadására, hanem a jellemtelenség fokozására sarkallhatják. Ami persze érthető, hiszen semmiféle hiteles nemzeti mondanivalójuk nincs, amivel megérinthetnék a magyarok lelkét. Nem véletlenül stagnál az ellenzék támogatottsága, még ha ezen belül a DK jobban is áll, s át is ütötte a sokáig számára lehetetlennek látszó hat-hét százalékos szintet. Köszönhetően mindezt elsősorban a szocializmus után még mindig nosztalgiázó idősebb generáció egy részének.

Őket még meg lehet etetni azzal, hogy „A mai többség meg elbukik. Mert szembe megy az értelemmel, az alapvető emberi vágyakkal, hitekkel, akarattal.” Evvel a notórius konfabulációval ők nagyon is jól elvannak a milliós fizetéseikkel a parlamentben, meg az önkormányzatokban, pont tesznek arra, amit a választóik annyira várnának tőlük.

Nézzük meg, melyek szerintük az emberi vágyak, hitek, akaratok egy keresztény országban? Hazaszeret, hazafiság helyett internacionalizmus, világpolgárság. Pedig eleget nyögtük a szocializmust évtizedeken át, s az emberek utálták is, mint a bűnt. Szorgalmazzák a házasság, a család szentsége helyett az azonos neműek kapcsolatát, ami nemcsak az Alaptörvénnyel megy szembe, hanem a természet törvényével is, s egyenesen a nemzet pusztulásához vezet. Határvédelem helyett a migrációra szavaznak, ezzel kimondatlanul az erőszak és a terror pártján állnak a biztonság és a rendezettség helyett. Ahogy az általuk elkövetett 2004. december 4-i nemzetárulás is a szívük közepében van, miközben a nemzetegyesítés az eszükbe sem jut.

Orbán Viktor a józan magyarok nyelvén nemrég a keresztény szabadságról beszélt, míg Gyurcsányék az agyakat összezavaró, a vegyes társadalmat magával hozó genderista multikulturalizmus mellett teszik le a garast. Meg a kábítószer legalizálása mellett, amit a napokban a DK-ba betelepedett liberális párti Bősz Anett teljes mellszélességgel képvisel.

És ők ezt állítják be magyarbarátnak, nemzetvédőnek, a hazát szolgáló helyes akaratnak. „Mert akik megerőszakolják a történelmet, bukni fognak. Akik meg értik, győzedelmeskednek. Mi az értők oldalán állunk” – lelkesítene félrevezető búékolásában az ellenzék vezetője.

Szerencsére a magyarok döntő többsége nem szorul Gyurcsány iránymutatására. Magától is jól tudja, honnan fúj a szél. Meg azt is, hogy a hülyék a túloldalon járnak.

Fotó: Népszava

Bödőcs Tibor, a magát humoristának tartó, ám sokan pontosabbnak vélik, ha politikai provokátorként beszélünk róla, az óesztendő utolsó napján sajátos tükröt tartott önnön színészi képességei elé. Nyilván azért, hogy szórakoztassa a nagyérdeműt. Ez finoman fogalmazva túlzottan nem is sikerült neki, nem véletlen, hogy korábban belebukott az áhított teátrista mesterségbe. Videóján – Heinz-Christian Strache volt osztrák alkancellár esete után szabadon – spanyolországi titkos légyottot ábrázolva, alkoholtól átitatott belsővel láttatta önmagát. S hogy lábáról valami biztosan levegye, még kokaint is csempészett bűzlő emésztőrendszerébe.

A drog mostanában amúgy is divatos téma. Akár úgy, ahogy a kispesti szociknál a nyitott szemmel élők akár láthatták is a gazdagság szegfűs pöffeszkedésének jelképeként feltűnő „kólát”, míg a sötétben tapogatózók még azt az arcot sem ismerték fel a felvételeken, akivel egyébként naponta dolgoznak, sőt fociznak, síelnek is együtt. Borkainál pedig meg akkor is meggyőződéssel állítják, hogy bizony a kokó tuti, ha arról se a látvány, se a szöveg, se egyéb adat nem tanúskodik.

Nyilván a szerző is érezte, hogy ez önmagában egy baromira unalmas, következetesen humormentes történet. Ki a fenét érdekel, hogy valaki mit vizionál egy szoba sarkában saját viselt dolgairól? Ez persze felettébb kínos egy humorista számára. Így – jobb ötlete nem lévén – belebújt Áder János bőrébe, ha már korábban is megtette, akkor is sótlanul és szürkén – miért ne tehetné meg ismét. Hátha megtévesztheti az oktondinak gondolt nézőt. S közülük ha már csak néhányan vélik úgy, hogy mindez a köztársasági elnökkel történik meg, s így rossz véleménnyel lesznek róla, akkor már nem élt hiába. A libsik meg a politikai kéjérzet cunamijának tetőfokán mindenképpen vihognak rajta. Nekik ehhez az is elég, ha Bödőcs a kisujját mutatja nekik, ’Áder’ felirattal.

Valószínűsíthető, hogy a munka Youtube-on való publikálásával a szerző a függetlenség látszatát igyekszik kelteni, mert mint mondja, ő az ellenoldal kormányát is kritizálná. Nyilvánvaló azonban, hogy ez az ember valójában csak a Gyurcsány vizeiben szeret lubickolni. Ha már a csendes többséget nem tudja megnevettetni, akkor legalább megéljen valamiből (valakiből).

Kötődésére erőteljesen utal, hogy a tegnap megjelent videóját a ballib média úgy nyomja ezerrel, úgy csigázza az érdeklődést, mintha tényleg érne valami. A Gyurcsány-közeli Nyugati fény például ezt a címet adta a cikkének: „Nincs kegyelem: Pusztító erejű lett Bödőcs Tibor legújabb Áder-videója.” „Bödőcs Tibor áderes-ibizás-szilveszteres paródiavideója eddig mindent visz!”, így a Zsúrpubi. „A csajokat lenyúlta a Tomi, minden mást a Lajos! – Áder János keményen bulizik Bödőcs Tibor szilveszteri videójában” – hergelt a 168 óra. „Itt az új Bödőcs-féle Áder-videó: János az oroszokkal és mindenki Emeséjével bulikázik Ibizán” – közli a soha meg nem történt „tényeket” a Magyar Narancs. Egy nap alatt tizenhárom ballib írás jelent meg a videóról, melyek közül csak egy nevezte a dolgot címében botrányosnak. A többi egytől egyig ezerrel tolta Bödőcs viccesnek szánt hazugságszekerét.

Persze, hogy Bödőcs alapvetően tényleg nem vicces, arra már egy ideje maga a szerző is rájött s ezért a tájékozatlan közönséget okolja. Maga fogalmazza meg, az a baja, hogy az emberek „nem nevetnek a poénjain”. Szerinte az emberek azért szavazzák meg négyévente az Orbán-kormányt, mert „Nem ismerik fel, hogy nem jó! Nem gondolom, hogy az emberek hülyék, de próbálom megérteni, miért látják ennyire máshogy sokan.” Ha szó szerint hülyének nem is, de „Cipollaként megbabonázott”, gyenge tudatú hipnotizáltaknak azért bátran nevezi őket, rögzítve megvető lenézését, biztos, ami biztos az Istenadta többség iránt. Ha pedig valaki rosszat ír róla, az nem feltétlenül „bértollnok”, „csak be van gináztatva a kormánypropagandával.” Azaz szintén megbabonázott állapotban van…

Hogy mi a különbség a hülye és a megbabonázott között? Fogalmam sincs, ezt döntsék el Önök!

Kérdés persze, hogy miért áll ki a megbabonázottak elé még szilveszterkor is? Én a megélhetésre tippelek. Érdekes, hogy valamiért Bödőcs műsorára leginkább Budapest liberálisai váltanak jegyet, az ország többi részében kínosan marginális iránta az érdeklődés. Nincs egyedül. Gálvölgyi János fellépésére tavaly 10 jegyet vettek meg Kaposváron, le is vették műsorról. Talán nem is vagyunk annyira megbabonázva, ugye?

Valójában itt tehetjük föl a kérdést, egyáltalán mit keres Áder János Bödőcs legújabb videójában? Esetleg épp ugyanannyit, mint Nagy Blanka elhíresült gyalázkodásában, amikor az akkor még gimnazista „hölgy” arra intette a köztársaság elnökét, hogy álljon hátrébb és „b…sza arcon magát”. Nyilván, ha nem az államfőről szájalta volna ezt, akkor ma senki nem tudná az országban, ki az a Nagy Blanka, s nem ölelte volna ezután keblére a politika liberális része, szintén Gyurcsánnyal az élen.

Valószínűsítem, hogy Bödőcs is így lehet a dologgal. Botrányos videójában, a nagyobb érdeklődés kedvéért egyszerűen fölmászott Áder János hátára, hogy ott fényezze magát. A nagy magyar „diktatúra” kellős közepén. Ha például Kovács János öntőmunkásról videózott volna, akkor persze senkit nem érdekelne a történet. Ahhoz egy Hofi kellett, hogy Majakovszkij soraiból poént csináljon. Emlékeznek: „Megjövök fáradtan, meghalni szeretnék, sem scsí, sem tea nem vidít, mint máskor... – én a teán halálra szoktam röhögni magam.” Ja, persze, ehhez egy Hofi kellett. Hiába hívják Bödőcsöt a pályatársak kis-Hofinak, a felkenés önmagában kevés. Ahhoz tartalom is kell. Igaz, a kettős mérce mindent megold.

Száz szónak is egy a vége. Ez a szilveszteri durranásnak szánt Bödőcs-petárda még csak nem is pukkant. Alaposan besült. Ezzel csak olyan körön belüliek szórakoztatják magukat, mint Thuróczy Szabolcs, a videóban gyanús orosz alakot játszó színészhaver, aki a Facebookon ezzel a botrányos produkcióval kívánt boldog új évet az övéninek. Thuróczy, Bödőccsel egyetemben bizonyára nem osztja Woody Allen híres gondolatát, miszerint: „Sose szeretnék olyan klubhoz tartozni, amelyik elfogadna engem tagnak”.

 Fotó: Facebook

Hogy mi lesz részleteiben a holnap markában, azt legfeljebb James Bond tudná ma megmondani. Azt persze mi is tudjuk, hogy ott lesz az esztendő utolsó napja, sőt azt is, hogy Szilveszter barátomnak jó okkal húzhatjuk meg a fülét ünnepi pillanataiban. És a holnap markában ott lesz még Gréczy Zsolt DK-s képviselő parlamenti mandátumának utolsó 24 órája is, aztán vége. A holnap ujjai közül éjfél után kifolyik az elolvadt képviseleti megbízatás utolsó néhány cseppje, az új esztendőben már csak legfeljebb takarítani lehet utána.

Hogy Gréczy markában pontosan mi lesz holnap, arról semmi biztosat nem tudhatunk, legfeljebb arról, mi volt benne. Ezt a 26 pornóképet már látta ország-világ, fölösleges is lenne részletezni. A nem kicsit környezetszennyező „látvány” ugyanis a maga módján talán Guinness-rekordnak is számíthat, hiszen nem tudni, van-e még egy másik politikus szerte a világban, akinek a legnemesebb testrészéről készült fényképek leplezetlenül bejárták a világot Battonyáttól Nemesmedvesig, Vlagyivosztoktól Honoluluig. Magyarok ugyanis mindenütt élnek, s ritkán adódik egy olyan látványosság, ami hirtelen ismét a szülőföldjükhöz kötné őket néhány jókedvű pillanatra.

Szilveszter utolsó napján azonban valószínűleg már nem fog kiderülni, hogy kerültek nyilvánosságra ezek a felvételek. Gréczy szerint bűncselekmény útján, mert bár töredelmesen bevallotta, hogy a felvételeket maga készítette s azokat ő nem küldte tovább senkinek, erre azonban még nincs bizonyíték. Ám ha így történt, akkor így történt, azért tette, hogy Gréczy magát szórakoztassa vele. Gondolván, ebben biztos nem fog csalódni, hiszen ismerik egymást közel hatvan éve. A kórházak specialistái egyébként ismernek több ilyen kórismérvvel kezelt pácienst, s bár az orvosi titoktartás miatt nem beszélnek róla nyilvánosan, baráti társaságban azonban megállapítják, ezt a pszichés állapotot csak igen jelentéktelen arányban sikerült eddig gyógyítani. De ha történetesen hősünk mégis tovább küldte volna a fotókat, ahogy a képeket nyilvánosságra hozó hölgy, a sajátos udvarlási mód egyelőre ismeretlen alanya állítja, elmekórtani szempontból akkor sem lenne sokkal jobb a helyzet. Ilyen esetben ugyanis az anamnézisekből az szokott leggyakrabban visszaköszönni, hogy a páciens kóros ego-megnagyobbodásban szenved, amely tükörbe nézéskor hat rosszul elsősorban a látására. Az alanyok leggyakrabban a valóságban szúnyogcsődör alkatuk helyett ilyenkor ellenállhatatlan, kockáshasú macsós férfinak látják magukat, akik után – ahogy mondani szokták – pisilnek a nők. Miközben a valóságban persze tesznek rájuk. A politikusi lét azért is kritikusabb az átlagos páciensnél, mert ilyenkor nemcsak az ego képes a prosztatához hasonló megnagyobbodási deformitásokra, hanem az agy is. Az is gyakran vesz ilyenkor repülőstartot s úgy száll el, mintha ott se lett volna.

Az érintettek bódult helyzetükben legtöbbször fel sem képesek fogni, hogy egyáltalán zaklatnak-e valakit a képekkel. Számukra ugyanis a világ legtermészetesebb dolga, hogy a férfiöröm legnagyszerűbb pillanatainak elküldésével való udvarlás a hódító eszköztár becses darabjai közé tartozik.

De tételezzük fel, hogy mégiscsak bűncselekmény áldozata lett Gréczy Zsolt. Akkor bizony most egy maszületett bárányon röhög a fél világ. Ez persze kevéssé valószínű, lévén maga a fotók készítője arra a kérdésre, hogy elküldte-e valakinek a képeket úgy válaszolt, hogy „nem tudom, már nem foglalkozom ezzel a kérdéssel, túl vagyok ezen a történeten”. Pedig hát ez mégsem egy hétköznapi eset, hiszen Gréczy a mandátumáról is lemondott miatta. Mindegy, ez van, ezt kell elfogadni, azzal a megjegyzéssel, hogy a szakorvosoknak erre is megvan a megfelelő válasza, csak ez sajnos egyelőre szintén nem nyilvános. A bűncselekmény megtörténtét továbbá az is kizárni látszik, hogy Gréczy főnöke, a kígyózó kígyók tekintetében (is) szakértőnek számító Ferenc testvér nagy lendülettel védelmébe vette munkatársát, mondván: „Nem ítélkezünk szerelem dolgában”. Nem tudom, Gyurcsány gondolt-e rá, ha ez esetben netán valóban szerelem esete forgott fenn, akkor akár az udvarlás e különleges – ’Hevület’ jeligére – megtörténhető formáját sem lehet teljes mértékben kizárni.

S ezek a mentegetési kísérletek viszont nem arra utalnak, hogy Gréczy nagy sietséggel indítaná azokat az eljárásokat, amelyek végén jogi úton óhajt elégtételt venni, ahogy ígérte.

Ez annak fényében különösen érdekes, hogy két éve egy bizonyos Nora Mörknek, az akkor a Győr csapatában kézilabdázó norvég sportolónak kerültek nyilvánosságra őt intim pillanataiban ábrázoló képek. A jogi lépések azonnali megindítása után azonban hamar kiderült, hogy Mörk telefonját valóban meghekkelték, s az elkövetőt s a terjesztésben részt vevő 15 férfit magántitok megsértése miatt 10-15 ezer korona (325-485 ezer forint) közötti büntetéssel sújtották. A norvég parlament továbbá új törvényt is alkotott, amely kifejezetten bünteti az illegális fényképek terjesztését.

Nem tudom, önök hogy vannak vele, de számomra sokkal hihetőbb a norvég kézilabdázó hölgy esete, mint amit Gréczy Zsolt a sajátjáról előad. Főleg úgy, hogy korábban két további zaklatásgyanús ügyéről is hírek láttak napvilágot. Az meg aztán végképp furcsán veszi ki magát, hogy az emberek kommentjeiből összeállított videóval nemcsak a Demokratikus Koalíció kampányolt Gréczy áldozatisága mellett, „Példát mutattál, Zsolt! Vigyázunk Rád!” felirattal, hanem több ellenzéki párt is kiállt a lemondott képviselő mellett, miközben esetleges felelősségét egyik sem firtatta.

Sokakban azonban ennek ellenére az fogalmazódott meg, hogy miközben Gréczy erkölcsiségét igyekeznek továbbra is érintetlennek feltüntetni, valójában a tét a Gyurcsány vezette ellenzék moralitási maradékának mentegetése.

A magam részéről azért reménykedem James Bondban. Ő mindig szokott a végén találni valamit. Még ha az nem is javít feltétlenül az ellenzék amúgy sem kikezdhetetlen erkölcsiségén.

Fotó: Magyar Hírlap

Különleges ajándékot helyezett az övéi karácsonyfája alá Gy. Németh Erzsébet, DK-s főpolgármester-helyettes. Az egyik utolsó adventi Népszavában ugyanis a Katona József Színház vezetőjéről kijelentette: „határozottan állítom: Máté Gábor igazgató marad.” Ha a gyerekek számára ajándékozott volna, akkor bizony nagyfokú csalódás övezhette volna „figyelmességét”. Ezt ugyanis már korábban és ugyanilyen határozottsággal többször kijelentette, tehát az ajándék legfontosabb kelléke, a meglepetés hiányzott belőle.

Vajon mi a csudáért ismételgeti ezt az igazgatósdit a kultúra újsütetű felkent budapesti istenasszonya? Mert ugye, ha megvannak hozzá a felételek, akkor természetes a kijelentés s mondhatni említésre sem érdemes, nemhogy ismételgetésre. Ő marad és kész. Vagy talán nincs elég pénze a fővárosnak arra, hogy az eddig az állam által állt évi hétszáz milliós támogatást folyósítsa a teátrum működéséhez? Esetleg Máté Gábor vezetői tevékenységének morális alapjai kérdőjeleződtek meg az elmúlt időszakban Gothár Péter viselt dolgainak hosszú időn keresztüli eltitkolása miatt, amikor már a tudomására jutása után azonnal meg kellett volna válnia a rendezőtől, amit bizony eléggé el nem ítélhető módon (bűnösen) elmulasztott?

Valahol itt lehet a kutya elásva. A fővárosnak ugyanis nincs 6 és félmilliárd forintja, amivel az állam évente támogatja a színházak működését. Budapest ennek az összegnek mintegy harminc százalékával vett részt eddig a teátrumok működtetésében, ennek ellenére az összes vezetői kinevezés fölött diszponált. Tarlós István nagyvonalúsága révén ez lényegében – két-három kivételtől eltekintve – változatlan színigazgatói garnitúra regnálását jelentette az elmúlt majd tíz évben. Köztük a kormányt finoman szólva nem túlzottan kedvelő Máté Gáborral, akit Tarlós kétszer nevezett ki öt-öt évre, s akinek megbízatása 2021-ben jár le. S akinek színésze az a Nagy Ervin, aki például ocsmány kijelentésekkel illette a kormánypártot, mert egyik prominense (Kocsis Máté) néven merte nevezni Gothár rémtetteit. Bocsánat a naturalizmusért, a női nemiszervek kéretlen fogdosása miatt zaklató színháznak minősítette a Katonát.

Könnyen lehet, hogy az ominózus abúzus megtörténte (2018) és azonnal nyilvánosságra kerülése után Máté Gábor már rég nem lenne a színház igazgatója. Tarlós ezt nem hagyta volna. Demokráciában ugyanis a színpadon is lehet a kormányt bírálni, de hatalmi helyzettel visszaélni megengedhetetlen.

Tudja ezt jól Gy. Németh Erzsébet is, mégis úgy tesz, mintha a Katona körül minden rendben lenne. A színház szerinte kivizsgálta az ügyet, a sértett elfogadta Gothár bocsánatkérését, így nincs itt semmi látnivaló, minden a legnagyobb rendben van, sugallja az ellentmondást nem tűrő főpolgármester-helyettesi nyilatkozat. „Máté Gábor igazgató marad!” Arról az apróságról persze nem szól a fáma, hogy a társulat tagjaival titoktartási szerződést írattak alá, mely szerint ha valaki megszegi ezt a munkáltatói hatalom erejénél fogva a színészekre kényszerített kötelezettséget, akkor az állásával játszik. Mindez nagyon is igazolja Csupó Gábor, a világhírű Simpson család című rajzfilmsorozat alkotójának álláspontját, aki szerint „Egy olyan színházat védeni, ahol elnéztek éveken át szexuális zaklatást, nem a művészeti szabadságról szól, hanem épp arról, amit Kocsis Mátéról hamisan állít Nagy Ervin: „nyalni felfelé”!” Azaz a színházi világ domináns, liberális része és a frissen hatalomra került fővárosi vezetés összezár, hogy közösen harcoljon a kormányzat ellen. Ha igaza van, ha nincs. Ha van hozzá jogi, pénzügyi és erkölcsi alapja, ha nincs.

Az igazság az, hogy leginkább egyik sem áll rendelkezésre. Hiszen a minapi törvénymódosítás után természetes, hogy az állam által finanszírozott színházakban az állam, a főváros által fenntartott teátrumokban pedig Budapest vezetése nevezi ki az igazgatót, a közös fenntartású intézményeknél pedig egyeztetni kell egymással. Annak a szava lehetne döntő, aki több pénzt ad a működéshez. Ennek persze eddig is így kellett volna történnie, de a kormányzati nagyvonalúság ettől eltekintett. Kövér László házelnök erről így beszélt: „Az, amit ma kultúrharcként látunk, nem más, mint a posztkommunista – mára liberálissá vedlett – értelmiségi csoportok és kineveltjeik kompromisszumot, sőt könyörületet sem ismerő, egzisztenciális érdekek mentén folytatott utóvédharca a Kádár-rendszerben megszerzett és a rendszerváltozás első két évtizedében gondosan őrzött hegemónia megtartásáért.” E fölött hunyt szemet eddig a kormány. Ám a Gothár-féle zaklatás ráirányította a figyelmet, hogy ez így nem mehet tovább.

Nyilvánvaló, hogy Gy. Németh kijelentése nem más, mint a liberalizmus selyempapírjába csomagolt erőszak bombája, aminek erkölcsi alapja egyáltalán nincs és pénzügyi se nagyon. Ennek ellenére „Nem szeretném, ha egyetlen színházunkat is át kellene adni” – így a főpolgármester-helyettes. Akkor meg hogyan gondolják? Karácsony Gergely szerint ezért az ördöggel is leülnének tárgyalni. Hogy kik lennének a gonosz lelkek, arról lehetnek sejtéseink. Kérdés, hogy a Belzebub által finanszírozott színházakba szívesen járnának-e a budapestiek?

Nos, hát ilyen ajándékot helyezett Gy. Németh Erzsébet az övéi karácsonyfája alá. Nyilván nagyon büszke is bicepszének mutogatására. Talán még azzal is számolt, hogy a Szenteste fellobbanó gyertya fehér lángja megvilágítja majd az olvasók előtt a fentebb vázolt igazságot. Neki azonban az igazság se számít. Azt gondolván, hogy amit a liberálisok igaznak parancsolnak, arra mindenki bokázik és szalutál.

Nem biztos.

Fotó: Népszava

Sokat akart a szarka, de nem bírta a farka – idézhetjük az esetünkben talán áthallásosnak is nevezhető közmondást Gréczy Zsolt, a DK országgyűlési képviselőjének lemondásával kapcsolatban.

Hiába bizonygatta Gyurcsány Ferenc pártelnök, hogy itt egy tisztességes emberrel tisztességtelenül bántak, hogy ez a tisztességes ember nem zaklatott senkit, ő ebben az ügyben áldozat, mert valakik visszaéltek a képeivel. Rajta kívül a teljes liberális világ sulykolta a fejünkbe, hogy ez nem közügy, mint a Borkaié, hanem magánügy. A szarka farka, Gréczy tisztessége azonban ennek ellenére nem állta ki az idő próbáját.

Pedig a távozó parlamenti szóvivő foggal körömmel küzdött azért, hogy a látszatot fönntartsa. A pornó képekről elismerte, hogy azokat maga készítette, ám úgy nyilatkozott, a fotók „nyilvánvalóan bűncselekmény útján kerültek nyilvánosságra”. Ez már csak azért is érdekes, mert lemondásának bejelentéskor úgy fogalmazott az ATV-ben arra a kérdésre, hogy elküldte-e a képeket valaha valakinek: „nem tudom, már nem foglalkozom ezzel a kérdéssel, túl vagyok ezen a történeten”. Vagyis nem jelenti ki határozottan, hogy nem küldte el senkinek. Feltételezhetően azért, mert ez nem is igaz, de könnyebb azt mondani, hogy nem tudja, hárítva a felelősségét és sajnáltatva magát, hogy bűncselekmény áldozata. Gyurcsány kommentárja is inkább egy szerelmi kapcsolat létezését látszik alátámasztani. Facebook-bejegyzésében azt írja, hogy „Nem ítélkezünk szerelem dolgában”. Ez annyit jelenthet, hogy bizony létezhet hús-vér hölgy, aki számára ezek a képek készültek, de aki egyáltalán nem volt rájuk kíváncsi. Sőt! Hiszen maga Gréczy is erős érzelmi állapotról és vágyról beszélt. Egyébként is különösen furcsa lenne, ha valaki ezeket a visszataszító képeket saját maga számára készítette volna. Csak azért, hogy visszamosolyoghasson magára a fotókról, hogy nap mint nap megbizonyosodjon róla, ő micsoda macsó jelenség.

Attól tehát, hogy egyelőre ismeretlen a Gréczyt legutóbb zaklatással vádoló hölgy személye, még könnyen elképzelhető, hogy a történetnek nagyon is létezik valóságalapja s egyáltalán nem kitalált a sztori, ahogy azt Gréczy el akarja hitetni a nyilvánossággal. Az sincs kizárva, hogy vannak még újabb képek ott, ahonnan ezek előkerültek.

A képviselőnek azért sincs szerencséje, mert a korábban nyilvánosságra került esetek alapján a közvélemény nyugodtan gondolhat arra, hogy nem zörög a haraszt…, hiába igyekezett azokat cáfolni magyarázkodásával.

Mert ugyan miért éppen az ismert zenész, Zsoldos „Dedy” tette szóvá a nyilvánosság előtt, hogy Gréczy a kedvesénél próbálkozott, ha a valóságban nem tette volna, még ha utóbb le is törölte felháborodását Facebookjáról. Miért nem például a szomszéd feleségével történt meg mindez? Majd jött a Mi Hazánk mozgalom parlamenti munkatársa, aki egyenes videóüzenetben utasította vissza nem kívánt közeledését. Aztán jött a harmadik történet, Gréczy szerint bűncselekmény által megszerzett és nyilvánosságra hozott pornográf fotókkal és a zaklatásról szóló kísérőüzenettel, ami aztán be is tette a kaput.

A képviselő, bár köröm szakadtáig tagadta a zaklatást, szeretett volna továbbra is erkölcsös politikus képében mutatkozni, rá kellett döbbennie, hogy a látszat ellene dolgozik. Még ha a szűkebb, s nyilvánvalóan elfogult környezetével el is tudja hitetni, hogy a látottaknak semmi köze a valósághoz, a közvélemény erről másképpen gondolkodik. Tudja, a pornográf képeinek nyilvánosságra kerülése akkor is terhelné a Demokratikus Koalíciót – amit ő nem szeretne – ha annak semmi valóságalapja se lenne. Nem szólva esetleg a később még nyilvánosságra hozható corpus delictikről.

Ismerjük a gázáremeléses időkből Lendvai Ildikó örökbecsű igazságát: nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Van, akinek mindkettő megy, van, akinek egyik sem.

Talán ez is eszébe juthatott Gréczynek, amikor látta, hogy nincs más választás, s bejelentette lemondását.

Fotó: Facebook

Békanyál. „Az utolsó lélegzetemig harcolni fogok, hogy ezek a cigányok ne kapjanak ingyen ételt” – olvasható Batiz András, Gyurcsány egykori kormányszóvivőjének, Karácsony Gergely kommunikációs tanácsadójának friss interjújában a 24.hu-n.

Lehet tippelni, mikorra datálódik az idézet! 1994 és 2010 között hangzott-e el, amikor Tóth Mihály MSZP-s polgármester vezette Csepel önkormányzatát vagy amikor a fideszes Németh Szilárd (2010-2014), illetve Borbély Lénárd 2014 óta tartó polgármestersége alatt? Nos, a szoci érában. Azok mondták, akik a jobboldali közösségeket gondolkodás nélkül fasisztázzák, rasszistázzák, nácizzák, akár van okuk rá, akár nincs. Az elvtelenség csimborasszója. A Csepelen élő Batiz felesége és anyósa alapította óvodába egyébiránt főleg mostoha körülmények között élő cigány gyerekek járnak. A szoci önkormányzat vezetése viszont nem volt hajlandó hozzájárulni, hogy ezek a gyerekek, akiknek jogszabály szerint járt volna, ingyen kapják az ételt. Kérelmeikre kapták a fenti minősíthetetlen választ. Aztán jött a fideszes Németh Szilárd és gyökeresen megváltozott a helyzet. „A mostani polgármester dettó. A feleségem ezerszer jobban együtt tudott működni a fideszes vezetéssel, mint a szocialistákkal” – így Batiz. Minden további kommentár gondolom, felesleges.

Fotó: Femina

Békanyál. Egyre kínosábbá kezd válni a DK számára a Borkai-botrány és annak főszereplője, az ördög ügyvédje oldal.

Egy RTL Klubon bemutatott hangfelvétel tanúsága szerint a kompromittáló fényképekért cserébe Borkait tízmillió forinttal megzsarolható Póczik József, egykori labdarúgótól nem győznek elhatárolódni a Demokratikus Koalíció emberei. A DK szóvivője a Klubrádióban beszélt Póczik József másfél évvel ezelőtti pártból való kizárásáról. Szintén a Klubrádióban határolódott el Pócziktól Glázer Tímea, aki a választásokon a Demokratikus Koalíció polgármester-jelöltje volt. S hogy a dolog még sterilebb legyen a DK számára, Glázer Tímea bejelentette, mégsem indul a január 26-i győri időközi választáson. Glázer Tímea testvére egyébiránt az a Glázer Róbert, aki együtt focizott Póczikkal a Győri ETO-ban, így jól ismerik egymást. Ám a Borkai ügy similabdája mindig visszapattan a DK-ra, pedig nagyon szabadulna tőle. Erről Horváth Csaba gondoskodik, aki nemcsak az ördög ügyvédje oldalon tett közzé fizetett hirdetéseket, hanem a szombathelyi fideszes polgármester-jelöltet, Balázsy Pétert is így gyalázta Glázer Tímea sikere érdekében. Felettébb érdekes az is, hogy a baloldal győzelme után egy bizonyos Horváth Csaba együtt ünnepelt Szombathelyen Gyurcsány ügyvédjével, Czeglédy Csabával. Ezek után nem tök úgy néz ki, mintha a DK főszerepet vitt volna a Borkai-botrányban?

Fotó: Index

Dr. Fenke Ferenc urológus főorvos írása a Lovas István sajtódíjas Szakács Árpád díjátadón megtartott sajtótájékoztatójáról. Érdemes elolvasni.

Néhány gondolat Szakács Árpádtól

Szakács Árpád újságírónak a “Lovas István sajtódíj” átvételekor elmondott beszédét valami miatt a politikai jobb- és baloldalon egyaránt jelentőségénél lényegesen szerényebb visszhang követte. A beszéd alábbiakban – általam – szemlézett néhány passzusa nyomán képet nyerhetünk arról, hogy mi okból a diszkrét elhallgatás:
“A liberalizmus, a nácizmus, a kommunizmus és az ebből kinövő baloldal egy és ugyanaz. Ezek mind ugyanazok. (…) Az emberkísérleti ideáik alapján az irigységre épülő gyűlölet talaján meg akarják alkotni az ateista, materialista, semmihez sem kötődő, irányítható tömegmasszát. Mert ez a balliberális világkép: új embert alkotni, Isten helyett istent játszani, sötétséget tartani a fény elé. (…) A bolsevik eszme ismét a visszatérésre, a hatalomra készül. Itt állnak a kapuban, pontosan úgy, ahogy 1918-ban és 1919-ben. Ezek ugyanazok. Ugyanazok a módszereik is. (…) Ezek ott vannak már a Parlamentben, ugyanazok a kisnyilasok, ugyanazok a bolsevikok, csak még nem bőrdzsekiben mennek be az Országgyűlésbe. (…) A többség polgári mentalitásába ma sem fér bele az, hogy ezek képesek arra, amire elődeik vetemedtek. Pedig ezek sokkal többre képesek. Aki ma bízik az európai jogrendben, aki azt hiszi, hogy majd Európa meg fogja védeni ezeknek a terrorjától, azok vigyázó szemeiket továbbra is Párizsra vessék: a Macron elleni tüntetéseken eddig 11 ember halt meg, ha 11 ezer lenne, Önök éppen úgy nem tudnának róla. (…) A mindent uraló globális tudatipar, a Facebook, a Google, az Instagram és mások által uralt közgondolkodás megspórolja számukra a vért, ma már nem a guillotine alól kihulló fejeket, hanem a lelkeket gyűjtik a kosárba. A halálkultusz lélekkufár sakáljai terelik az emberkísérleti laboratóriumba a népeket, a mai nácik, a liberálisok új fajelméletet hirdettek, az LMBTQ, a gender, a homoszexualitás egyvelegéből egy új darwinizmus bontakozik ki, az aberráció, a szellemi sötétség végtelen megnyilvánulási formái lassan felhőként fedik el a normalitás egét. (…) Magyarországon ma a liberális világkép programkísérlete zajlik, ezt segíti a kultúra minden területe, a film, a képzőművészet, a könyvkiadás, könyvterjesztés, előadóművészet, a vizuális kultúrák, a színház, a zene, naponta sulykolják a gender-, homoszexuális- és másság-propagandát, kőkemény módszerekkel készítik elő a kereszténység, a maradék nemzeti tudatunk és gondolkodásunk megsemmisítését, mindezt majdnem teljes egészében a magyar állam finanszírozásával.(…) Miközben a másik oldal forradalmi narratívában él, addig a saját, tízmilliárdokkal megtámogatott köreink a legjobb esetben is minden hatás nélküli, kínosan amatőr látszatcselekvéssel próbálják elfedni a semmittevést.(…) A másik oldal a hazai és globális emberkísérleti hálózatrendszerekkel, ideológiákkal kommunikál,(…) a harcot küldetésnek érzik, a helyzetet háborúnak fogják fel, a gesztust pedig gyengeségnek. Érzelemre rezonáló kommunikációt folytatnak, megteremtették a világlátás monopóliumát a fiatal korosztály körében, megteremtették az új proletariátust.” (kiemelés tőlem – F. F.)
Azon túl, hogy fenti sorokban kétségkívül Csurka István soha el nem évülő gondolatai köszönnek vissza, a rosszindulatú inszinuáció és/vagy a rágalmazás vádját messziről elkerülendő kérdezem: Szakács Árpád fent olvasható megállapításai során a szerző vajon a Brüsszelben hazáját áruló szellemileg abortált nőgyógyász rezidensre, a Parlamentben randalírozó érzelmi fogyatékos állatorvosra, a szemkilövető sztárproletárra, avagy annak feleségére, a TV-székház bozótharcosaira, a választóikat az ország házában eltorzult arccal üvöltve, síppal, dobbal, mobil telefonnal és nádi hegedűvel képviselőkre utalhatott…? Kíváncsian várom a válaszokat. Addig is: tekintsük át a budapesti – és nem csak budapesti – önkormányzati választások eredményét. Pontról pontra, körzetről körzetre, szavazói körről szavazói körre. Tanulságos. Majd olvassuk el még egyszer Szakács Árpád mondatait! Az idegenszívűek vérszemet kaptak, ergo az Ellenünk Egyesült Ellenzék című történet 2022-ben meg fog ismétlődni! Ébresztő, fiatal korosztály, ébresztő magyarok! Ébresztő, Magyarország!

Békanyál. Látványos példát produkált az ATV A nap híre című műsora arra, hogyan kell a nézőt félrevezetni.

Az Index információját felhasználva Simon András műsorvezető trombitálta világgá: „A német Külpolitikai Társaság azt mondta, hogy egy szó nem igaz abból a hírből, hogy Soros György rajtuk keresztül próbált volna lobbizni azért, hogy Angela Merkel járjon közbe, hogy ne válasszák meg a magyar biztosjelöltet, Várhelyi Olivért.” Az információt a Magyar Nemzet megbízható nemzetbiztonsági forrásra hivatkozva közölte. E szerint Soros Daniela Schwartzert, a társaság elnökét kereste meg, hogy járjon közbe Angela Merkelnél az ügyben. Soros támogatja a társaságot, így jó a viszonya az elnökasszonnyal. Schwartzer ennek ellenére azt mondta, hogy „a dolgok nem így működnek”, s Várhelyi biztossá válását nem is tudta megakadályozni. Az ATV és az Index, felrúgva a helyreigazítás elemi szabályait, nem az elnökasszonyt, se nem Soros Györgyöt idézi, akiknek kizárólagos joguk lenne az esetleges cáfolathoz, hanem a Külpolitikai Társaságra hivatkozik, amely ez ügyben irreleváns. Csak arra jó, hogy Vágó István (tettes)társaival kamuhírről hadoválhasson, megakadályozva a néző tisztánlátását.

Fotó: ATV