Különleges ajándékot helyezett az övéi karácsonyfája alá Gy. Németh Erzsébet, DK-s főpolgármester-helyettes. Az egyik utolsó adventi Népszavában ugyanis a Katona József Színház vezetőjéről kijelentette: „határozottan állítom: Máté Gábor igazgató marad.” Ha a gyerekek számára ajándékozott volna, akkor bizony nagyfokú csalódás övezhette volna „figyelmességét”. Ezt ugyanis már korábban és ugyanilyen határozottsággal többször kijelentette, tehát az ajándék legfontosabb kelléke, a meglepetés hiányzott belőle.
Vajon mi a csudáért ismételgeti ezt az igazgatósdit a kultúra újsütetű felkent budapesti istenasszonya? Mert ugye, ha megvannak hozzá a felételek, akkor természetes a kijelentés s mondhatni említésre sem érdemes, nemhogy ismételgetésre. Ő marad és kész. Vagy talán nincs elég pénze a fővárosnak arra, hogy az eddig az állam által állt évi hétszáz milliós támogatást folyósítsa a teátrum működéséhez? Esetleg Máté Gábor vezetői tevékenységének morális alapjai kérdőjeleződtek meg az elmúlt időszakban Gothár Péter viselt dolgainak hosszú időn keresztüli eltitkolása miatt, amikor már a tudomására jutása után azonnal meg kellett volna válnia a rendezőtől, amit bizony eléggé el nem ítélhető módon (bűnösen) elmulasztott?
Valahol itt lehet a kutya elásva. A fővárosnak ugyanis nincs 6 és félmilliárd forintja, amivel az állam évente támogatja a színházak működését. Budapest ennek az összegnek mintegy harminc százalékával vett részt eddig a teátrumok működtetésében, ennek ellenére az összes vezetői kinevezés fölött diszponált. Tarlós István nagyvonalúsága révén ez lényegében – két-három kivételtől eltekintve – változatlan színigazgatói garnitúra regnálását jelentette az elmúlt majd tíz évben. Köztük a kormányt finoman szólva nem túlzottan kedvelő Máté Gáborral, akit Tarlós kétszer nevezett ki öt-öt évre, s akinek megbízatása 2021-ben jár le. S akinek színésze az a Nagy Ervin, aki például ocsmány kijelentésekkel illette a kormánypártot, mert egyik prominense (Kocsis Máté) néven merte nevezni Gothár rémtetteit. Bocsánat a naturalizmusért, a női nemiszervek kéretlen fogdosása miatt zaklató színháznak minősítette a Katonát.
Könnyen lehet, hogy az ominózus abúzus megtörténte (2018) és azonnal nyilvánosságra kerülése után Máté Gábor már rég nem lenne a színház igazgatója. Tarlós ezt nem hagyta volna. Demokráciában ugyanis a színpadon is lehet a kormányt bírálni, de hatalmi helyzettel visszaélni megengedhetetlen.
Tudja ezt jól Gy. Németh Erzsébet is, mégis úgy tesz, mintha a Katona körül minden rendben lenne. A színház szerinte kivizsgálta az ügyet, a sértett elfogadta Gothár bocsánatkérését, így nincs itt semmi látnivaló, minden a legnagyobb rendben van, sugallja az ellentmondást nem tűrő főpolgármester-helyettesi nyilatkozat. „Máté Gábor igazgató marad!” Arról az apróságról persze nem szól a fáma, hogy a társulat tagjaival titoktartási szerződést írattak alá, mely szerint ha valaki megszegi ezt a munkáltatói hatalom erejénél fogva a színészekre kényszerített kötelezettséget, akkor az állásával játszik. Mindez nagyon is igazolja Csupó Gábor, a világhírű Simpson család című rajzfilmsorozat alkotójának álláspontját, aki szerint „Egy olyan színházat védeni, ahol elnéztek éveken át szexuális zaklatást, nem a művészeti szabadságról szól, hanem épp arról, amit Kocsis Mátéról hamisan állít Nagy Ervin: „nyalni felfelé”!” Azaz a színházi világ domináns, liberális része és a frissen hatalomra került fővárosi vezetés összezár, hogy közösen harcoljon a kormányzat ellen. Ha igaza van, ha nincs. Ha van hozzá jogi, pénzügyi és erkölcsi alapja, ha nincs.
Az igazság az, hogy leginkább egyik sem áll rendelkezésre. Hiszen a minapi törvénymódosítás után természetes, hogy az állam által finanszírozott színházakban az állam, a főváros által fenntartott teátrumokban pedig Budapest vezetése nevezi ki az igazgatót, a közös fenntartású intézményeknél pedig egyeztetni kell egymással. Annak a szava lehetne döntő, aki több pénzt ad a működéshez. Ennek persze eddig is így kellett volna történnie, de a kormányzati nagyvonalúság ettől eltekintett. Kövér László házelnök erről így beszélt: „Az, amit ma kultúrharcként látunk, nem más, mint a posztkommunista – mára liberálissá vedlett – értelmiségi csoportok és kineveltjeik kompromisszumot, sőt könyörületet sem ismerő, egzisztenciális érdekek mentén folytatott utóvédharca a Kádár-rendszerben megszerzett és a rendszerváltozás első két évtizedében gondosan őrzött hegemónia megtartásáért.” E fölött hunyt szemet eddig a kormány. Ám a Gothár-féle zaklatás ráirányította a figyelmet, hogy ez így nem mehet tovább.
Nyilvánvaló, hogy Gy. Németh kijelentése nem más, mint a liberalizmus selyempapírjába csomagolt erőszak bombája, aminek erkölcsi alapja egyáltalán nincs és pénzügyi se nagyon. Ennek ellenére „Nem szeretném, ha egyetlen színházunkat is át kellene adni” – így a főpolgármester-helyettes. Akkor meg hogyan gondolják? Karácsony Gergely szerint ezért az ördöggel is leülnének tárgyalni. Hogy kik lennének a gonosz lelkek, arról lehetnek sejtéseink. Kérdés, hogy a Belzebub által finanszírozott színházakba szívesen járnának-e a budapestiek?
Nos, hát ilyen ajándékot helyezett Gy. Németh Erzsébet az övéi karácsonyfája alá. Nyilván nagyon büszke is bicepszének mutogatására. Talán még azzal is számolt, hogy a Szenteste fellobbanó gyertya fehér lángja megvilágítja majd az olvasók előtt a fentebb vázolt igazságot. Neki azonban az igazság se számít. Azt gondolván, hogy amit a liberálisok igaznak parancsolnak, arra mindenki bokázik és szalutál.
Nem biztos.
Fotó: Népszava
